Az immunterápia ma már az onkológiai kezelések egyik legfontosabb pillére, mégsem igaz minden betegségre ugyanúgy. A molekuláris profil különösen fontos segítséget ad annak eldöntésében, melyik beteg számára lehet valódi előny ez a korszerű megközelítés.
A személyre szabott orvoslás ebben a területen nem egyszerű lehetőség, hanem a terápia hatékonyságának egyik legfőbb kulcsa.
Immunterápia a rák kezelésében és a molekuláris profil szerepe
A személyre szabott kezelések jelentősége az elmúlt években felértékelődött, ebből a szempontból különösen meghatározó az immunterápia a rák kezelésében.
Az Oncompass szakértői tapasztalata szerint a molekuláris vizsgálatok adatainak értelmezése sokszor annak eldöntésében segít, hogy a beteg daganata érzékeny lehet-e erre a terápiás megközelítésre, vagy inkább más irányba érdemes haladni.
A klasszikus onkológiai kezelések előnye, hogy régóta alkalmazott, jól ismert protokollokra épülnek.
Hátrányuk ugyanakkor az, hogy a sejtosztódást gátló hatás nem minden esetben tesz különbséget egészséges és kóros sejtek között.
Az immunterápia célja viszont éppen az, hogy a saját védekezőrendszer mechanizmusait erősítse fel, így sokkal célzottabban lépjen fel a daganat ellen. Ehhez azonban elengedhetetlen tudni, hogy a tumor rendelkezik-e olyan molekuláris sajátosságokkal, amelyek erre a fajta kezelésre érzékennyé teszik.
A molekuláris profil például képes kimutatni, hogy a daganat mennyire instabil genetikai szempontból, vannak-e olyan hibák a DNS hibajavító rendszereiben, amelyek fokozzák az immunrendszer számára felismerhető jelzéseket.
Ilyen lehet az MSI státusz, az MMR hiány vagy a magas mutációs terhelés. Ezek együttesen meghatározzák, hogy a szervezet védekező sejtjei milyen könnyen ismerik fel a kóros sejteket.
Mikor lehet hatékony az immunterápia és mikor nem?
A tapasztalat azt mutatja, hogy az immunterápia nem minden daganattípus esetében működik egyformán jól. Vannak olyan tumorok, amelyek szinte láthatatlanná válnak az immunrendszer számára, ezért nem váltanak ki elég erős védekező választ.
Más esetekben a daganat aktívan gátolja a T-sejtek működését, ilyenkor az úgynevezett ellenőrzőpont-gátlókra van szükség.
Ezek képesek feloldani az immunrendszerre ható fékezést, így a szervezet újra képes felismerni és megtámadni a kóros sejteket.
Az ilyen gyógyszerek gyakran a PD-1 vagy PD-L1 fehérjékhez kapcsolódnak. Ezeknek a fehérjéknek az a szerepük, hogy a daganat leállítsa az immunválaszt. Amikor ez a kapcsolat megszűnik, a gátlás feloldódik, és az immunrendszer ismét képes reagálni.
Ahhoz, hogy az immunterápia hatékony legyen, ismerni kell a daganat molekuláris jellemzőit. Ha a tumor nem termel ilyen fehérjéket, vagy a genetikai háttér más irányba befolyásolja a viselkedését, akkor a kezelés kevésbé lesz eredményes. Ilyenkor gyakran érdemes a kemoterápiával kombinálni az immunterápiát, mert a kemoterápia bizonyos esetekben képes fokozni az immunrendszer válaszát.
A terápiás döntéseket ma már nemcsak a szövettani lelet határozza meg. Ugyanolyan fontos a daganat genetikai és molekuláris hátterének ismerete, mert ezek alapján lehet kiválasztani azt a kezelést, amely a legnagyobb eséllyel hat. A kezelőorvos így nem általános protokollokból indul ki, hanem a beteg daganatának egyedi tulajdonságaihoz illeszkedő megoldást keres.
Ebben nyújt segítséget az Oncompass Genomate rendszere, amely több ezer tudományos publikáció és adatbázis alapján értékeli, hogy melyik terápiás lehetőség illik legjobban az adott molekuláris profilhoz.
Az immunterápia tehát akkor lehet igazán hatékony, ha pontosan értjük, milyen genetikai és molekuláris folyamatok állnak a daganat hátterében. A korszerű molekuláris diagnosztika, mint az Oncompass Genomate rendszere, segít abban, hogy a kezelés ne csak reményt, hanem valódi eredményt is jelentsen a betegek számára.
