A gyomorégés, a puffadás, a hasi fájdalom – sokan tapasztalnak ilyen és ehhez hasonló emésztési panaszokat, amelyeket gyakran a stressznek, a helytelen táplálkozásnak vagy egyszerűen csak egy „érzékeny gyomornak” tulajdonítanak. Azonban előfordulhat, hogy ezeknek a kellemetlen tüneteknek a hátterében egy apró, spirál alakú baktérium, a Helicobacter pylori áll.

Ez a kórokozó a gyomor nyálkahártyájában telepszik meg, és képes ott hosszú ideig, akár évtizedekig is észrevétlenül élni, miközben krónikus gyulladást, és súlyosabb esetekben akár fekélybetegséget vagy gyomorrákot is okozhat. A Helicobacter pylori fertőzés világszerte rendkívül elterjedt, a becslések szerint a Föld lakosságának mintegy fele hordozhatja. Bár sok fertőzött ember teljesen tünetmentes marad, másoknál változatos és kellemetlen panaszok jelentkezhetnek.

Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, milyen tünetei lehetnek a Helicobacter pylori fertőzésnek, mi is pontosan ez a baktérium, hogyan lehet kimutatni, és mi a teendő, ha beigazolódik a jelenléte.

Milyen tünetei vannak a Helicobacter pylori-nak?

Fontos hangsúlyozni, hogy a Helicobacter pylori fertőzöttek jelentős része (akár 70-80%-a) teljesen tünetmentes, és nem is tud a baktérium jelenlétéről a szervezetében. Azonban azoknál, akiknél a fertőzés tüneteket okoz, ezek általában a gyomor és a nyombél gyulladásával, irritációjával, illetve az ezekből adódó szövődményekkel (pl. fekély) kapcsolatosak.

A Helicobacter pylori fertőzés leggyakoribb tünetei a következők lehetnek:

1. Felső hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés: Ez az egyik legjellemzőbb panasz. A fájdalom lehet tompa, égő, görcsös vagy rágó jellegű, és jellemzően a szegycsont alatt, a gyomorszáj környékén vagy a felhasban jelentkezik. Gyakran étkezések után (különösen bőséges, fűszeres ételek után) vagy éhgyomorra (éjszaka, kora reggel) rosszabbodik, és evés vagy savlekötők bevétele átmenetileg enyhítheti.
2. Gyomorégés, savas reflux: A gyomorsav visszaáramlása a nyelőcsőbe égő érzést okozhat a mellkasban vagy a torokban.
3. Puffadás, teltségérzet: Már kis mennyiségű étel elfogyasztása után is jelentkezhet kellemetlen teltségérzet, puffadás, feszülés a hasban.
4. Gyakori böfögés.
5. Étvágytalanság.
6. Hányinger, ritkábban hányás: Különösen a reggeli órákban vagy étkezések után jelentkezhet. Súlyosabb esetben, ha a hányásban vér (kávézacc-szerű) vagy emésztett vér (fekete, szurokszerű) jelenik meg, az fekélyvérzésre utalhat, ami azonnali orvosi ellátást igényel!
7. Megmagyarázhatatlan fogyás: Ha az étvágytalanság tartós, vagy a tápanyagok felszívódása károsodik, fogyás is bekövetkezhet.
8. Fáradékonyság, gyengeség: Krónikus gyulladás vagy a fekélyből adódó esetleges vérveszteség (vérszegénység) miatt.
9. Rossz szájszag (halitózis), amely nem fogászati eredetű.
10. Sötét, szurokszerű széklet (meléna): Ez szintén fekélyvérzés jele lehet, és azonnali orvosi beavatkozást igényel!

Fontos megjegyezni, hogy ezek a tünetek nem specifikusak csak a Helicobacter pylori fertőzésre; számos más emésztőrendszeri probléma (pl. gyomorhurut, refluxbetegség, irritábilis bél szindróma, epekövesség) is okozhat hasonló panaszokat. Ezért a pontos diagnózis felállítása elengedhetetlen.

Súlyosabb szövődmények tünetei (azonnali orvosi ellátást igényelnek!):

• Erős, hirtelen kezdődő, szűnni nem akaró hasi fájdalom.
• Véres vagy kávézacc-szerű hányás.
• Fekete, szurokszerű széklet.
• Nyelési nehézség.
• Jelentős, akaratlan fogyás.

De mégis mi az a Helicobacter pylori?

A Helicobacter pylori (röviden H. pylori) egy Gram-negatív, spirál alakú baktérium, amely rendkívül jól alkalmazkodott a gyomor savas közegéhez. Különleges enzimeket (pl. ureáz) termel, amelyek segítségével semlegesíteni tudja a gyomorsavat a közvetlen környezetében, így képes megtelepedni és elszaporodni a gyomor nyálkahártyájának védőrétegében.

A fertőzés általában gyermekkorban történik, és a terjedés módja még nem teljesen tisztázott, de valószínűleg szájon át (orális-orális vagy fekális-orális úton), például szennyezett étellel, vízzel, vagy szoros személyes kontaktus (pl. nyál) révén történik. A rossz higiénés körülmények és a zsúfolt életkörülmények növelhetik a fertőzés kockázatát.

Ha a baktérium megtelepszik a gyomorban, krónikus gyomornyálkahártya-gyulladást (gastritist) okozhat. Ez a gyulladás hosszú távon a nyálkahártya sorvadásához, és bizonyos esetekben gyomorfekély vagy nyombélfekély kialakulásához vezethet. A fekélyek fájdalmat, vérzést, sőt, ritkán átfúródást (perforációt) is okozhatnak.

Ezen túlmenően a tartós H. pylori fertőzés bizonyítottan kockázati tényezője a gyomorrák egyes típusainak (gyomor adenokarcinóma) és egy ritkább limfóma típusnak (MALT limfóma) is. Éppen ezért a baktériumot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) I. csoportba tartozó karcinogénként (rákkeltőként) tartja számon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fertőzöttnél daganat alakul ki; a legtöbb esetben ez nem történik meg, de a kockázat fokozott.

Hogyan és mikor érdemes kivizsgáltatni?

Ha a fent említett tünetek közül egy vagy több tartósan fennáll, vagy gyakran visszatér, érdemes gasztroenterológus szakorvoshoz fordulni a Helicobacter pylori fertőzés lehetőségének kivizsgálására. Különösen indokolt a vizsgálat, ha:

• Felső hasi fájdalom, gyomorégés, puffadás rendszeresen jelentkezik.
• Korábban már diagnosztizáltak gyomor- vagy nyombélfekélyt.
• A családban előfordult gyomorrák.
• Vashiányos vérszegénység oka nem tisztázott.
• Bizonyos bőrbetegségek (pl. krónikus csalánkiütés) esetén, ha más ok nem található.

A Helicobacter pylori kimutatására többféle diagnosztikai módszer létezik:

1. Nem invazív tesztek (nem igényelnek gyomortükrözést):
   • Urea kilégzési teszt (UBT): Ez az egyik legpontosabb és leggyakrabban használt nem invazív teszt. A páciensnek egy speciális, karbamidot (ureát) tartalmazó folyadékot vagy kapszulát kell lenyelnie. Ha a gyomorban jelen van a H. pylori, az ureáz enzimje lebontja a karbamidot, és a folyamat során szén-dioxid szabadul fel, amely a kilélegzett levegőben mérhetővé válik egy speciális izotópos jelölés segítségével.
   • Széklet antigén teszt: A székletmintából mutatja ki a baktérium antigénjeit (fehérjéit). Megbízható és kényelmes módszer, különösen a fertőzés megerősítésére és a kezelés utáni ellenőrzésre.
   • Vérvizsgálat (szerológia): A vérből a H. pylori ellen termelődött ellenanyagokat (antitesteket) mutatja ki. Ez a teszt azt jelzi, hogy a szervezet valamikor találkozott a baktériummal, de nem tudja megkülönböztetni az aktív, jelenleg is fennálló fertőzést a korábbi, már lezajlott fertőzéstől. Ezért aktív fertőzés diagnosztizálására kevésbé alkalmas, inkább szűrővizsgálatként vagy epidemiológiai felmérésekben használják.
2. Invazív tesztek (gyomortükrözéshez – gasztroszkópiához – kötöttek):
   • Gyomortükrözés (gasztroszkópia) és biopszia: Ha a tünetek alapján felmerül fekély, daganat vagy egyéb komolyabb elváltozás gyanúja, az orvos gyomortükrözést javasolhat. Ennek során egy vékony, hajlékony csövet vezetnek le a nyelőcsövön keresztül a gyomorba és a nyombélbe, amellyel közvetlenül megtekinthető a nyálkahártya. A vizsgálat alatt szövettani mintát (biopsziát) vehetnek a gyomornyálkahártyából.
     • Ureáz gyorsteszt (CLO-teszt): A biopsziás mintát egy speciális reagenst tartalmazó közegbe helyezik. Ha a H. pylori jelen van, az ureáz enzimje színváltozást okoz. Gyors, helyszíni eredményt ad.
     • Szövettani vizsgálat (hisztológia): A mintát mikroszkóp alatt vizsgálják, ahol a baktériumok és a gyulladás jelei láthatók.
     • Tenyésztés: A biopsziás mintából megpróbálják kitenyészteni a baktériumot, ami lehetővé teszi az antibiotikum-érzékenységének meghatározását is (ez különösen fontos lehet, ha a korábbi kezelés sikertelen volt).

A megfelelő diagnosztikai módszer kiválasztása az orvos feladata, a tünetek, a kórtörténet és az egyéb körülmények figyelembevételével.

Mi a teendő, ha beigazolódik a gyanú?

Ha a vizsgálatok igazolják a Helicobacter pylori fertőzést, és a páciensnek tünetei vannak, vagy a fertőzés szövődményeként fekély alakult ki, akkor a baktérium kiirtása (eradikációja) a cél. Ez általában egy kombinált gyógyszeres kezeléssel történik, amely több gyógyszer egyidejű szedését jelenti egy meghatározott ideig (általában 7-14 napig).

Az eradikációs terápia leggyakrabban a következőkből áll:

• Kétféle antibiotikum: A baktérium elpusztítására (pl. amoxicillin, klaritromicin, metronidazol, tetraciklin). Az antibiotikumok kombinációját az esetleges rezisztencia és a páciens egyéni érzékenysége alapján választja ki az orvos.
• Protonpumpa-gátló (PPI): Egy gyomorsavcsökkentő gyógyszer (pl. omeprazol, pantoprazol, esomeprazol), amely csökkenti a gyomorsav termelését, így segítve a gyomornyálkahártya gyógyulását és növelve az antibiotikumok hatékonyságát.
• Néha bizmut-sókat is adnak a terápia kiegészítéseként.

Fontos, hogy a gyógyszeres kúrát pontosan az orvos által előírt módon és ideig kell végigszedni, még akkor is, ha a tünetek már korábban enyhülnek. A kúra megszakítása vagy a gyógyszerek kihagyása a baktérium rezisztenciájához és a kezelés sikertelenségéhez vezethet.

A kezelés után legalább 4 héttel kontrollvizsgálat (általában urea kilégzési teszt vagy széklet antigén teszt) szükséges annak ellenőrzésére, hogy az eradikáció sikeres volt-e. Fontos, hogy a kontrollvizsgálat előtt legalább 2 hétig ne szedjen a páciens protonpumpa-gátlót, és 4 hétig antibiotikumot, mert ezek befolyásolhatják a teszt eredményét.

A sikeres eradikáció után a tünetek általában jelentősen enyhülnek vagy teljesen megszűnnek, és csökken a fekélybetegség kiújulásának, valamint a gyomorrák kialakulásának kockázata. Azonban a gyomornyálkahártya teljes regenerálódása időt vehet igénybe, és bizonyos étrendi és életmódbeli változtatások továbbra is javasoltak lehetnek a gyomor egészségének megőrzése érdekében.

A Helicobacter pylori fertőzés tehát egy komolyan veendő állapot, amelynek tünetei jelentősen ronthatják az életminőséget, és hosszú távon súlyos szövődményekhez vezethetnek. Ha a fent említett panaszokat tapasztaljuk, ne habozzunk orvoshoz fordulni a megfelelő kivizsgálás és kezelés érdekében!